Herendi Gábor

 

„Még a kollégák is odajöttek, félrehúztak és megdicsértek”
 
Volt fogorvos és kreatív igazgató egy ügynökségen. Szereti a jó jazz zenét és az old timereket, imád teniszezni és jól elvan a vírusfilmekkel. Elkészítette az utóbbi húsz év két legnagyobb közönségsikerű magyar mozifilmjét, most pedig élete első színházi rendezésére készül. Az ADrenalin beszélgetett Herendi Gábor filmrendezővel reklámról, filmről és az élet egyéb szépségeiről.
 
 
Mikor húztál fogat utoljára?
Ha jól emlékszem, 1992-ben. Nagyon szerettem fogorvos lenni, soha nem akarom megtagadni, amúgy is manuális típus vagyok. Akkor már kreatív igazgató voltam a BBDO-ban, de kedd és csütörtök délutánonként még rendeltem. Az emberek már nem bíztak bennem, úgy érezték, hogy nem lehet kétfélét egyszerre csinálni – talán igazuk is volt. Mégis szeretném azt hinni, mindkettőt magas szinten űztem.
 
Végül maradt a reklám, azon belül is a filmgyártás, amely most éppen válságban van. Hogyan érinti ez a gyártókat? Kevesebb film készül, mint egy évvel ezelőtt vagy csak kisebb büdzsével?
A piac rendkívül mostoha, a töredékére csökkent a korábban megszokott munkamennyiség. Nem is csak a 90-es évekkel összehasonlítva, ami az eredeti tőkefelhalmozás jegyében telt, és ki sem látszódtunk a munkából. Tény, hogy a 90-es évek vége felé sokkal több filmgyártó alakult, akik azóta is megpróbálnak úszkálni a piacon. A válság miatt azonban nagyon beszűkültek a lehetőségek, így a cégek - túlélésükért küzdve – gyakran egymás alá licitálnak. Egyre több produkciónak már irodája sincsen, hanem egy laptoppal és mobiltelefonnal próbál érvényesülni. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez a minőség rovására fog menni.
 
A reklámügynökségek, a megbízó és a filmgyártó közé ékelődve, mennyire partnerek az elfogadható árak kialakításában? Ők melyik oldalon állnak?
Az ügynökségek többnyire együtt éreznek a filmgyártó céggel, csak sajnos – a független ügynökségektől eltekintve – nagy multi láncok tagjai, ahol elvárják, hogy gazdaságosan működjenek. Kénytelenek belemenni abba a zsákutcába, hogy egyre olcsóbban teljesítsenek.
Idilli állapot volt, amikor a filmgyártó cégek még tenderezhettek a megbízásokért, és az ügyfelek az esetek 99%-ban elfogadták az ügynökség javaslatát. Ez egy felelősségi rendszert is működtetett: az ügynökség felelőssége volt, hogy a végtermék valóban minőségi legyen, mert az ügyfél számon kérhette, hogy a reklámfilmje olyan legyen, amilyet az ügynökség megígért.
 
A kiválasztás mai módja rosszabb?
Ma az esetek többségében az ügyfél mondja meg, melyik gyártó cég készítse a reklámfilmet, így ez a felelősség az ügynökség válláról lecsúszik. Én döbbenten figyelem ezt a rendszert, és nem értem a logikáját. Pontosabban azt látom, hogy a választás nagyon kuszává, átláthatatlanná, sőt, egyre korruptabbá vált. Leginkább egyéni érdekek mentén halad, de ez a struktúra összeomlani látszik.
 
Van olyan ügynökség is, ahol házon belül oldják meg a filmgyártást…
Igen, erre is akad példa. Az ügynökségek megpróbálnak minden lefölözhető hasznot belül tartani, például saját producert alkalmazva, házon belül gyártani. Ez is a minőség rovására mehet, mert így nincs egy olyan gyártó team, amely összeszokottan dolgozik. Valós gazdasági racionalizmusról beszélek: ha ugyanazzal a csapattal dolgozom, akkor gördülékenyebben és olcsóbban folyik a gyártás. Adott esetben motiválhatom a csapatot: bár olcsó a produkció, mégis érdemes jó minőséget csinálni. Lehet, hogy most nem fogunk rajta keresni, de majd a következőn megtérül a dolog. 
 
Szélesebb kontextusban hogyan látod a broadcast reklámfilm jövőjét az elkövetkezendő 5-10 évben? Láthatóan az egész médiatájkép átalakulóban van, egyre több figyelmet kapnak a gerilla, vírusfilmek, az interaktív eszközök…
Semmi újat nem mondok azzal, hogy az internet forradalmi változást hozott. Abban is biztos vagyok, hogy a digitalízáció által a reklámozás sokkal olcsóbb lesz – talán a gyártás is, de a sugárzás biztosan. Egy tévécsatornát például sokkal költséghatékonyabban lehet üzemeltetni, ezért - nagy valószínűséggel - még több tematikus csatorna jön majd létre, amelyek sokkal jobban lőnek egy-egy speciális célcsoportra. A horgászoknak és vadászoknak szóló tévécsatorna például a pecabotgyártónak tökéletes felület lehet. Biztosan szélesedik azoknak a cégeknek a köre, akik élnek majd a televíziós reklámozás lehetőségével. Digitális technikával a gyártás is olcsóbbá válik, mi is egyre többször ezzel dolgozunk.
 
Ezek alapján a nagy költségvetésű, szép kiállítású, monumentális reklámfilmek korszaka leáldozóban van. A művészetnek sokkal kevesebb szerepe lesz a reklámfilm műfajában, mint korábban. Még jobban dominál majd a reklámfilmek praktikus oldala és a cél, amiért gyártódnak. Valószínűleg – ez szívfájdalmam – rengeteg gagyi, de működő reklámfilm készül majd.
 
Mit gondolsz a sikeres, jól kitalált vírusfilmekről, amelyek akár broadcast mennyiségű embert is elérhetnek az interneten keresztül?
Nagyon jó dolognak tartom. Teljesen új és nagyon izgalmas formája ez a reklámozásnak, egyben igazi kihívás is, mert az ilyen típusú filmek csak akkor működnek, ha átlépnek egy ingerküszöböt. Nagyon kreatívnak vagy nagyon megbotránkoztatónak kell lenni, hogy működjön, és továbbküldjem a haveromnak. Ez azért jó, mert borzasztóan fel fogja turbózni a kreativitásra való igényt. Magam is gyakran vadászom az interneten ilyen filmek után.
 
Te is próbálkoztál ezzel a műfajjal?
Igen, csináltunk már ilyen filmet, és nagyon élveztem. Elfogadtam persze, hogy nem a költségvetésről szól, hiszen izgalmas vírusfilmet akár egy mobiltelefonnal is fel lehet venni. Vadonatúj műfaj, amelynek egészen más keretei vannak, mint a hagyományos reklámfilmnek.
 
Apropó, hagyományos reklámfilmek. Mondasz az elmúlt év hazai terméséből olyat, ami igazán tetszett?
Hát…mostanában nem láttam olyat, amibe beleszerettem volna.
 
Mit szólsz például az Unicum legutóbbi filmjéhez?
Kalapot le a készítők előtt, nagyon jól összerakták. Baromian jól néz ki, nagyon szépen, mondjuk így, minőségi módon van elkészítve. Kicsit szembe is megy az előbb beszélt trendekkel, ha ez 1990-ben készül, akkor tényleg csak annyit mondanék: húúú. De a Függetlenség Napja óta tudom, számítógéppel bármit meg lehet csinálni, ezért rám nem hatnak annyira ezek a szépelgős reklámok. Személy szerint én sokkal jobban szeretem az egyszerű, inkább alapötletében, dialógusában, poénjában, izgalmas reklámfilmeket.
 
Több rendezővel együtt részt vettél az elmúlt év talán legemlékezetesebb TCR reklámfilm-sorozatának elkészítésében, amely az esélyegyenlőségről szólt. Hiszel ennek hatásában?
Igen, hiszek bennük, ha figyelemfelkeltőek, akár provokatívak. Épp most láttam a BBC-n olyan közlekedésbiztonsági TCR reklámokat, amelyben elképesztően naturális balesetek voltak, egyszerűen nem is tudom, hogyan készülhetett. Sokkoló. De nagyon működik. Botrányosat kell csinálni ahhoz, hogy beszéljenek róla, és hasson.
 
A filmeken az érződik, hogy a rendezők szokatlanul nagy szabadságot kaptak...Ez tényleg így volt?
Valóban. Elég ritka dolog, szinte nem is fordul elő. Miután megszületett a felkérés a négy témában, az ügynökség megkeresett négy olyan rendezőt, akikről azt gondolták, kezdhetnek valamit a dologgal.
 
Nem az ügynökség adta a szinopszist?
Az alapkoncepciót az ügynökség hozta, de azért is lett ennyire személyes minden film, mert megvolt a lehetőség, hogy mindenki maga írja a forgatókönyvet, aztán az ügynökséggel egyeztetve elkészítse a saját változatát.

Beszéljünk a mozi világáról is. Mennyire vagy elégedett a Valami Amerika 2 fogadtatásával?
Maximálisan (nevet). Ez az első filmem, amit a szakma és a közönség is egyöntetűen fogadott. Negatív kritika szinte nem is került hozzám. Még a kollegák is odajöttek, félrehúztak és megdicsértek. A nézőszám minden várakozást felülmúlt. 451 ezer néző nézte meg a moziban, azóta már a DVD-t is kiadtuk, és szintén jól fogy. Én előzetesen 300 ezerrel számoltam, az is nagy siker lett volna.
 
Ezek szerint lesz folytatás.
Már nem merem azt mondani, hogy soha – az első után, ugye ezt mondtam. Igaz, el is kellett telnie hét évnek. Tény, hogy nagyon élveztük a film készítését – legalább annyira, mint az elsőt. Elképesztő jó a társaság, nincs feszültség, csak örömünnep, ahogyan készült. Ezt az élményt szívesen átélném még egyszer. Persze akkor, ha méltó tud lenni az előzőkhöz. Magasabbra került a léc, csak akkor mennék bele a folytatásba, ha legalább hasonló színvonalút tudunk készíteni.
 
A közeljövőben még biztos nem fogok nekiugrani a Valami Amerika 3-nak. Nem szeretek mindig ugyanabban a zsánerben gondolkozni, ezer más ötlet izgat most.
 
A Valami Amerika 1 után a Magyar vándorral, aztán a Lorával is más irányba tartottál. Ez azt jelenti, hogy mindig valami újat keresel?
Én nem „szerzői filmeket” készítek, amelyek minden műfajiságot nélkülöznek, abban valószínűleg nem érezném magam otthon. Olyat akarok csinálni, ami nem kényszer, ami belőlem jön. Szóval maradok a műfaji filmek területén.
Persze, nagyon szeretek szórakoztatni, de van, hogy egy filmmel üzennék valamit. Épp most aktuális egy ilyen téma, Divinyi Réka ötlete, és én borzasztóan beleszerettem. Alapvetően dráma, kérdéseket vet fel, fiatalokról szól, a kilátástalanságukról, a jövőkép hiányáról. Nagyon aktuális a probléma – és nem csak magyar. Amikor koprodukciós partnert keresve körbeszaglásztam Cannes-ban, mindenki egyből ráharapott a témára. Végre ki lehetne jutni Magyarországról, és nemzetközi porondon megmérettetni magunkat – a vígjátékkal sajnos nem lehet, azt minden nemzet magának csinálja. Igazi áttörés, ha a film be tud kerülni például egy francia mozi hálózatba.
 
Ez elképzelhetetlen koprodukció nélkül?
Gyakorlatilag igen. Borzasztó hátrány a magyar nyelven való forgatás. Feliratos film csak art mozi-hálózatban tud működni. Az art moziközönség elviseli, ha feliratos a film, sőt szereti eredeti nyelven hallgatni. Oda viszont az ennyire műfaji filmek nem jutnak be, hiszen csak a kicsit lila dolgokat szeretik – nem pejoratívan értem, nagyon sok, jó minőségű művészfilm készül.
Ezért most azon gondolkozom, ha a filmet szeretném máshová is eljuttatni, akkor érdemes lenne angol nyelven forgatni. Ehhez elengedhetetlen a koprodukciós partner. Ha például van francia partnerem, akkor ő azért lesz benne, mert üzletet lát a franciaországi forgalmazásban.
 
Úgy tudjuk, producerként is dolgoztál a közelmúltban...
Igen, két filmet is készítettünk, az egyik, Szobafogság címmel épp most került moziba. Egy texasi születésű, svájci állampolgárként Magyarországra érkezett, aztán itt ragadt fiatalember rendezte, Daniel Youngnak hívják. Az ő forgatókönyve volt, régóta dédelgette, hogy megcsinálhassa. Nagyon megtetszett a könyve, ráadásul hozott egy svájci koprodukciós partnert. Érdekes, hogy ez a cég mennyire hasonlít a miénkre. Ott is egy tulajdonos van, aki reklámfilmek sokaságát készítette, majd rendezett egy vígjátékot, ami nagy közönségsiker lett.
 
Mi volt a Te szereped benne?
A svájci stúdió beszállt pénzzel a filmbe, így a költségvetés 60%-a már megvolt. Nekem a maradék 40-et kellett előteremtenem. Be tudtam vonni egy kereskedelmi tévét, meg néhány szponzort, így végül leforgathattuk. A Szobafogság azért is érdekes, mert angol nyelven forgatott magyar koprodukciós film. Az egyik főszereplő, Nagy Ervin angolul játszott, de a forgatókönyv megengedte, hogy akcentussal beszéljen. Mellé két elképesztően jó angol színészt találtunk, így kerekedett belőle egy jó kis film, ami november 3-án került moziba.
 
A másik film abszolút más műfaj, és hazai…
Igen, a Poligamy-ról van szó, aminek december 10-én lesz a premierje, és Orosz Dénes elsőfilmes munkája, ő írta a forgatókönyvet is. Pont szerencsés időben kopogott be hozzám, mert azon gondolkoztam, hogy a reklámpiac csökkenése miatt bátrabban bevállalnék játékfilmet.
 
Szóval Dénes olyan sztorit hozott, ami tetszett, és nagyon jól beleillett az eddigi tevékenységi körünkbe. Már készített egy rövidfilmet, amely tökéletes előtanulmánya a játékfilmnek – ez meggyőzött arról, hogy jó a projekt. Egy igazi romantikus mai vígjáték, Csányi Sándor és Tompos Kátya főszereplésével.
 
A finanszírozás teljesen piaci alapon áll?
Nagyobbrészt igen. Egy kevés pénzt a koprodukciós alapból kaptunk a Szobafogsághoz, a filmes kuratórium is megítélt 50 millió forintot – persze ez csak töredéke volt a büdzsének.
Általában szükség van arra, hogy egy kereskedelmi tévé a film mellé álljon, de a filmtörvény adta húsz százalékos lehetőség is komoly segítséget jelent. A nagy nyereségű cégek ugyanis a film költségvetésének 20%-nak erejéig beszállhatnak a finanszírozásban, amit a nyereségadójukból le tudnak írni –nekik ez üzleti konstrukció. A büdzsé legnagyobb része azonban banki finanszírozásból származik.
 
Ezek szerint most könnyebb játékfilmet készíteni, mint, mondjuk 2-3 évvel ezelőtt?
Sajnos nem, így is egyre nehezebb. Persze az én helyzetem is változott az idők során. A Valami Amerika 1-et anyagilag nehezen raktam össze, mert azt se tudták, hogy ki vagyok. A VA 2 jó hívó szó volt a támogatásra, elvileg nagyon könnyen összejöhetett volna, ha éppen nem a válság idejére esik. Így azzal is megkínlódtam. Amikor bekopogtattam cégeknél a VA 2-vel, mindenkinek mosolyra nyílt a szája, akkor már persze kevésbé, amikor zsebbe kellett nyúlni. Az összes marketingigazgató azzal kezdte, nagyon levágták a büdzséjét és ezért alaposan meg kell indokolnia, mit támogat.
 
Az elmúlt év hazai filmterméséből neked mi jött be?
Nagyon szerettem Gigor Attila - Nyomozó című filmjét –kár, hogy nem kapott kellő figyelmet, többet érdemelt volna. Tetszett a Filmszemlén – bár még nem jött ki - Pálfi György - Nem vagyok a barátod című filmje, meg Szajki Péter - Intim fejlövése. Aztán Fonyó Gergő - Made in Hungaria című opusza is jól összerakott mozi.

Van élet a forgatásokon túl? Például testmozgás, szabadidő?
Nyilván, hogy ne halljak meg (nevet). A tenisz a nagy szerelem, a pályán mindent elfelejtek, még káromkodok is. Ott adom ki minden feszültségemet – remélem, nem bántó módon.
Van egy old timerem, egy negyvenéves BMW E9-es, amit nagyon szeretek. Persze többet áll garázsban, de nyáron abszolút alkalmas a mindennapi autózásra. Egy nagyobb társasággal szoktunk old timer túrákat szervezni itthon. Öröm felfedezni, milyen elképesztően szép helyek vannak Magyarországon.
De vannak távolabbi úti céljaim is. Például eljutni Ausztráliába úgy, hogy lakóbusszal járom be a vidéket. Talán év végén összejön majd.
 
Legnagyobb részben azonban a család tölti ki a szabadidőmet. Van egy 10 éves lányom és egy 8 éves fiam, akikkel mindent megcsinálok, amit csak a normális szülői magatartás megkövetelhet.
 
Kultúra?
Szívesen járok moziba, de például olvasásra alig marad időm. Pedig sokat kéne olvasnom, hiszen borzasztóan keresek olyan magyar irodalmi anyagot, ami filmre vihető. Hiszek benne, hogy a magyar filmgyártás jövőjébe be kell vonni a magyar írókat. Szinte hihetetlen, de a mai magyar modern íróknak semmi közük a filmmvészethez. Ez nagy baj, ezért vágyok rá, hogy találjak olyan mai magyar alkotást, amiben látnék filmes fantáziát.
 
A Valami Amerikában a zene az egyik főszereplő. A magánéletedben is?
A kocsiban állandóan szól, jó hangosan – ha csak a háttérben van, akkor nem tudok igazán figyelni rá. Amúgy mindenevő vagyok, igaz, a kereskedelmi adók slágerdömpingje alig jön be nekem. Viszont a könnyebb műfajokat és a jazzt egyaránt szeretem, a komolyzenét is szívesen hallgatom, bár nem vagyok benne otthon. A kora sem számít: a jó zene mindig meg tud nyugtatni.
 
A mozi mellett mit csinálnál legszívesebben?
Talán a legizgalmasabb dolog most az életemben egy színházi feladat. Szirtes Tamás felhívott, hogy van egy darabja a számomra, ez nagyon feltüzelt. Érdekes és új kihívást jelent. Szeptemberben kezdődtek el a munkálatok, izgalmas feladat lesz jövőre.
 
Dencs Gábor – Havasi Raymond

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://adrenalin.blog.hu/api/trackback/id/tr402684786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dzsinga 2009.11.25. 12:09:25

nagyon kedvelem a művészetét! és a filmreit is !
Nekem a Lora a személyes kedvencem!

Omyg 2009.11.25. 12:52:27

Élvezetes kis interjú volt, köszi!
A Szobafogságot most tervezem megnézni, idáig csak jókat hallottam róla. Bár Ervintől egy kicsit félek... :)

nas 2009.11.30. 11:34:54

a valami amerika 2 kínos film. mint néző zavarban voltam, hogy a magyar filmgyártás hogy engedhet meg magának ilyen piti, ripacs és ostoba alkotást.

Adrant 2009.11.30. 16:37:12

Én sem szeretem kifejezetten a magyar filmeket, de a VA sorozat azért elég ütősre sikerült. Ez van, nem szabad sokkal jobbra számítani... akkor nem fogunk csalódni.

szkepi 2009.12.01. 17:48:11

Porci jó arc. Kicsit belőle is hiányzik a tarantinói tökösség. ezt áldozta fel a precizség oltárán. Kicsi Goda Krisztás minőségi ember.
süti beállítások módosítása