Névjegy rovatunkba ezúttal Szabó Györggyel, a Sanoma Budapest Zrt. vezérigazgatójával készítettünk egy interjút. A beszélgetésre még 2009. januárjában került sor, így néhány adat már nem teljesen aktuális.
Novemberben jelent meg a Piknik című legújabb Sanoma lap. Válságban is jut büdzsé a fejlesztésre?
A lap elindítását még korábban, júniusban elhatároztuk, de most is úgy gondolom, hogy helyes döntés volt. Ez mostanra egyben egy jelzés is a piac felé, hogy a válság ellenére sem állunk le, mert a Sanoma részéről ez a helyénvaló magatartás. A Piknik egyébként egy érdekes, új modell, hiszen a saját cikkeinket tudjuk újracsomagolni, és ezzel az új koncepcióval új fogyasztókat szeretnénk elérni. A lapár relatíve moderált, és tartalomban sokat nyújt.
Lehet valamit látni már a fogadtatásról?
A mostani recessziós helyzetben az elért harmincezres példányszám elég jónak számít egy havilapnál. Én személy szerint azt gondolom, hogy egy új termékre ma kevésbé vevők az emberek, mint mondjuk fél évvel ezelőtt.
De mit jelent ez anyagiakban?
Ma ezen a piacon a 4-5 éves megtérülés kifejezett siker, a 7-8 éves egy elfogadható szint. A leggyakoribb azonban a 8 éven túli megtérülés. Az első és második évben szinte biztos, hogy veszteségesek a lapok. Ha valaki a harmadik évben nullszaldót tud csinálni, akkor az már egy jó eredmény, utána kell annyi pénzt összehozni, hogy fedezze az első két év veszteségeit. Nem mindig sikerül, de a lényeg az, hogy a portfolió átlagában sikerüljön.
Az Exit elindításával anno az egyeduralkodó helyzetben lévő Pesti Estet támadtátok meg és a kemény küzdelem máig folyik. Jó döntés volt?
Én abban hiszek, s ez a mi üzleti filozófiánkban is benne van, hogy mindig inkább valami újból, másból lehet pénzt csinálni, mint ugyanabból. A Pesti Est azonban egy kivétel, mert annyira evidens célpont volt. A Pesti Estnél a profit is nagyon evidens volt. Ha nem mi csináljuk meg, valaki más megcsinálta volna.
A magyar piac olyan, hogy csak az első kettő tud profitot elérni – bármilyen iparágról legyen is szó. A szlovák piacon az első, a román piacon három, a lengyel vagy a spanyol piacon négy, az orosz piacon tíz, Kínában meg ötven. Vegyük a tévés piacot: van két nagy, mindketten nyereségesek. De ilyen a magazin vagy az outdoor piac is, az első kettő tud profitot csinálni. És ez tulajdonképpen a szegmensekre is igaz: ingyenes budapesti terjesztésű programmagazinból, ha egy van, kell, hogy legyen egy másik is.
Hogyan látod a lappiacot az elkövetkező néhány évben? Mik lesznek azok a tendenciák, melyekre reagálnotok kell?
A lapoknak a külleme mindenképpen javulni fog. Az emberek egyre jobb papíron, egyre minőségibb formában fogják kapni az olvasnivalót. És fel fog értékelődni a tartalom szerepe is, hiszen közepes vagy gyenge tartalmakat egyre több felület tud már nyújtani. Tehát tartalmilag a magazinoknak egyre mélyebbeknek, jobbaknak, színvonalasabbaknak kell lenniük. Az árak valószínűleg magasabbak lesznek, mert a papír alapú termékek terjesztése, a környezetvédelmi díjak, a papír és nyomdai árak emelkedése megnövelik az előállítási költségeket. Az elkerülhetetlen lapár-emelés viszont a példányszámok csökkenéséhez fog vezetni, és a hangsúly a havi és még ritkábban megjelenő lapok felé tolódik majd el.
A Sanoma jövedelmezősége már jó ideje nemcsak a magazinpiaci trendektől függ. Mi a bevételek jelenlegi megoszlása különböző tevékenységi területek között?
Az összes árbevételünknek a 4%-a TV, 20%-a internet, 3%-a a lapterjesztés – a Médialognak a konszolidált árbevétele – 36% hirdetés illetve 36% lapár bevétel. És néhány pillérrel - mint például a mobiltartalom - még be sem indultunk igazán. Csak könyvkiadásból csinálunk 150 millió forint árbevételt, és hasonló nagyságrendű bevételeink vannak a rendezvényeinkből is. Ez teszi a Sanoma Budapestet nemcsak a magyar médiapiacon, hanem az egész Sanoma csoporton belül is a legkiegyenlítettebb tevékenységű céggé.
A termékfejlesztésre fordított kiadások is hasonlóan kiegyensúlyozottak? Vagy mostanra többet fordítotok az online-ra , mint a printre?
Csak egy kicsivel. Tehát egy Marie Claire-nek a kihozatala hozzávetőleg ugyanannyi, mint egy Story Online-nak a kihozatala. Az online-ra egy kicsit jobban figyelünk, de ezek csak néhány tízmillió forintos eltérést jelent a printhez képest. Addig, amíg az utolsó lehetőségek megvannak print területen ebben az országban, addig mennünk kell előre. Nem mondjuk a printes kollegáknak, hogy figyeljetek, itt már nem érdemes. Az persze kérdés, hogy mi jön a Piknik után, de ez az internetre is vonatkozik. Hiszen az is csak egy stációja annak, ami a világ médiájában most folyik. Sokan azt hiszik, hogy elérkeztünk a média non plusz ultrájához azzal, hogy van internet. Ez is csak egy fázisa, annak, ami majd lesz.
Utaltál a tartalmak minőségének felértékelődésére. A Sanoma Médiaakadémia elindításával - gondolom – erre készülve szeretnétek minőségi szakembereket képezni. Mostanra azonban rengeteg helyen folyik újságíróképzés, érdemes volt saját iskolát gründolni?
Szerintem két véglete van ma az újságíró képzésnek. Az egyik, amit bölcsésztípusú képzésnek hívok. Tehát az újságíró önmagában ismeri az újságírásnak a szakmai fogásait, de nem egy bizonyos fogyasztói csoportnak ír, hanem önmagának. Kiéli magát az újságírásban, mint intellektuális tevékenységben. A másik véglet a túlkommercializált média és újságíró képzés, ahol viszont csak a pénz a fontos. Tehát fizessen be minél több hallgató, és fizessen be több pénzt, mint amekkora költsége van a képzésnek.
A két modell közül azonban számunkra egyik sem releváns, mert nem képez olyan szakembereket, amelyekre nekünk szükségünk van. A Sanoma Akadémián viszont mi szabjuk meg a tanrendet, és mi tesszük bele a hangsúlyokat. Üzleti szempontokat is behozunk az újságírásba, megismertetjük a kollegákat a kiadói tevékenységekkel. Azt gondolom, hogy a képzés egyedi lesz, a projekt pedig nullszaldós. Anyagilag nem akarunk keresni rajta, épp elég nyereség, hogy a legjobbaknak állást kínálhatunk.
Regionális vezetőként is dolgozol. Ez mit jelent?
Igen, egyrészt már 3-4 éve vagyok a cseh, szlovák és magyar régiónak a regionális igazgatója. És 2007-ben gyakorlatilag 1 évig vezettem a cseh Sanoma céget párhuzamosan a budapestivel.
Tehát az ottani céggel is ugyanannyit kellett foglalkoznod?
Egy napot töltöttem Budapesten, a hétfői igazgatósági üléseket vezettem le. Kedden elrepültem Prágába és péntek este jöttem haza. Tehát nem 50-50 %-ban kellett figyelnem a két cégre. Hála Istennek itt Budapesten önálló a cég, rá lehetett bízni a menedzsmentre , a cseh cég jóval kevésbé volt önjáró. Nem is olyan nagy, mint a budapesti Sanoma, ráadásul a piac is nehezebb ott.
A regionális munka tapasztalataim alapján nem arról szól, hogy az egyik országban keletkezett ötleteket valamilyen módon transzferáljuk egy másikba. Ezt sokkal nehezebben megvalósíthatónak gondolom, mint általában a szakirodalom, vagy a közvélekedés tartja. Inkább arról van szó, hogy hogyan lehet stratégiát alkotni egy adott helyre releváns módon, a helyi körülményeket figyelembe véve. Nyilván a vezetési tapasztalat nagyon fontos, mert az transzferálható.
Miben más a cseh médiapiac?
A rendszerváltás utáni cseh médiapiacot a két nagy televíziónak az egymáshoz viszonyított helyzete határozta meg. Ott az első számú televízió sokkal nagyobb, mint a második, és emiatt sokkal magasabb árakkal tud operálni. Ezáltal kvázi kiszívja a hirdetési pénzt az összes többi médiapiaci szegmensből. Csehországban a magazinpiacra 4-5 százalékponttal alacsonyabb arány esik a hirdetési költésekből, miközben azok szinte euróra megegyeznek – hiszen nagyjából azonos méretű gazdaságról van szó. Az alacsonyabb költés azt eredményezte, hogy a magazinoknak teljesen átalakult a struktúrája. Kisebbek a példányszámok, a lapárak is alacsonyabbak, a hetilappiac kevésbé fejlett. A piaci szereplők között nincs olyan domináns, mint mondjuk Magyarországon, összességében pedig elég kritikus helyzet alakult ki, amiből szinte biztos, hogy egyik szereplő sem tud – főleg a válsághelyzet közepette – nyertesen kijönni.
Lemondtál a Magyar Lapkiadók Egyesületének (MLE) vezetéséről, de továbbra is részt veszel az elnökség munkájában.
Azért mondtam le, mert úgy érzem, hogy fontos a rotáció. Nem jó, ha az emberek beégnek bizonyos pozíciókba – és ez minden más területen is igaz. Ha a tömegek nem kényszerítették ki, hogy leváltsanak, akkor az én dolgom volt, hogy ezt a lépést megtegyem. Az MLE-hez hasonló szakmai szervezetek létét és munkáját egyébként nagyon fontosnak tartom, sőt akár azt is el tudom képzelni, hogy az összes magyar média egyetlenegy egyesületbe, laza szövetségbe tömörüljön – ez egyébként nagy álmom. Kezdeményeztem néhány éve egy ilyen szervezetet, de idáig nem jött össze. Pedig szükség lenne rá. Bár a médiában dolgozók létszáma nem szignifikáns, mégis hatalmas hatással vannak a közvéleményre és az emberekre. Egyébként a magyar média éves szinten 400 milliárd forintos jövedelmet termet, ez a magyar GDP 1,5 %-a. Ez talán már összehasonlítható akár a gyógyszeriparral is.
A tavaly alakult Médiaunió talán ebbe az irányba tett lépés?
Nem, az biztos, hogy nem. A Médiauniónak teljesen más a célja: társadalmilag releváns témákat próbál a médián keresztül kommunikálni. Az én elképzelésemnek a munkaadói, tulajdonosi és érdekképviseleti funkció lenne a lényege, akár a politika, közélet, államigazgatási szinten is. Szóval a Médiaunióból nem hiszem, hogy ki fog fejlődni ez a típusú szervezet. 
Viszont mutat egyfajta együttműködési hajlandóságot a szereplők között.
Mi nem vagyunk tagjai a Médiauniónak, de jelenős értékű felülettel támogatjuk az idei kampányukat. Nekem az a véleményem, hogy jórészt az állam feladata, hogy egy országban ne legyenek elesettek, hogy az egészségügyben rend legyen, a kisebbségek és gyermekek védelme megvalósuljon. Ebből következően el kellene kerülni, hogy a civil szféra vagy az üzleti szféra állami funkciókat kiváltson,de természetesen szükséges, hogy azokat lehetőségeihez képest támogassa. Mi, mint egy privát cég, amelyik komoly milliárdokat fizet be adó formájában, igyekszünk a magunk eszközeivel hozzájárulni a társadalom előtt álló feladatok megoldásához. Mindezzel összefügg, hogy elvárjuk a hatékony működést a politikai rendszertől, az államigazgatástól, és úgy véljük, hogy az államvezetésnek az a dolga, hogy ugyanolyan európai színvonalon menedzselje az országot, mint ahogy mi menedzseljük európai színvonalon a saját cégeinket. Semmi különbség nincs ezek között.
Tagja vagy a Budapesti Olimpiai Mozgalom elnökségének is, szerinted lesz belátható időn belül Olimpia Budapesten?
A BOM-nak két célja van: egyrészt, hogy legyen olimpia, másrészt pedig az, hogy megnézze, hogy egyáltalán lehetséges-e ezekről beszélni, megvalósítható-e ez egyáltalán vagy sem. A BOM feladata az, hogy elfogadják az olimpiai törvényt – remélhetőleg mondjuk tavasszal - és létrejöjjön egy pályázati előkészítő bizottság, amiben aztán már mindenki benne van, akit ez érint, és onnantól a BOM-ra már nincs is olyan nagy szükség. Tehát nem arra pályázunk, hogy mi majd megcsináljuk, és előnyt kovácsoljunk ebből. De hiszünk abban, hogy ennek az országnak segítene egy olimpia, amit persze okosan kell megcsinálni. Valóban belekerül nagyságendileg 550 milliárd forintba csak maga az esemény megszervezése. A többi kb. 4500 milliárd forint egyébként is betervezett és szükséges beruházásokra fordítanák. Szóval nem is olyan nagy a pénzügyi kihívás, főleg ha elosztjuk 3-4 évre.
Neked személyesen is ilyen fontos a sport?
Sosem voltam sportember, tehát senkiben sem szeretném ezt az imázst kelteni. Olyan családi körben nőttem fel, ahol nem voltak sporthagyományok, engem hegedülni küldtek a szüleim. (nevet). Kicsit kényelmes, puhány környezetben nőttem fel, és ilyenné is váltam. Elég idősnek kellett már lennem felnőttként ahhoz, hogy belássam, hogy ez sem fizikálisan, sem pszichésen nem megfelelő. Ekkor akadtam össze a barátommal, aki bevezetett a harcművészetek világába. Egyébként ennek is csak a másodlagos fontossága volt a sport, az elsődleges az valahol belül keresendő. Sajnos most már nem járok minden héten le az edzésekre az elfoglaltságaim miatt, de a hatása teljesen megmaradt.
Mikor kezdted?
2001-ben, akkor voltam 43 éves. A szakág neve egyébként: jeet-man-do, ami egy magyar találmány, hasonló a K1-hez, tehát full kontakt Mostanra kéköves vagyok.
Az extrém sportokra is nyitott vagy?
Igen, amikor alkalmanként a lányommal nyaralunk együtt, ilyesmire vesszük a figurát. Kipróbáltam a vadvízi evezést, a könnyűbúvárkodást, siklórepülést. Nagyon gondolkodom az ejtőernyőzésen, de egyelőre egy kicsit tartok tőle. De ismétlem, nem vagyok extrém sportbajnok. A dolognak a lényege az, hogy ott van pszichés fejlődési lehetősége az embernek, ahol valamitől fél. Egyébként beszűkülsz, és csak azt fogod csinálni, amiben jó vagy. Ilyen emberekkel viszont tele van a világ.
Említetted, hogy 10 évig hegedültél, és a mai napig előveszed időnként a hangszert. A zene tehát továbbra is fontos maradt az életedben?
Persze, hallgatóként mindenképpen. Amúgy mindenevő vagyok, a preklasszikusoktól kezdve, a tinédzser lányom kedvenc zenéiig, szívesen hallgatok mindent. A zene önmagában egy olyan alkotó folyamat, amit nagyon tisztelek. A másik pedig, hogy én nagyon szeretem az elvont dolgokat és a szintézist – akár a menedzselési módszereimben is – és hála istennek sokféleképpen interpretálható egy zene. A harmadik dolog, amit zenében szeretek az, hogy nagyon könnyen lehet művelni —persze csak annak, aki megtanulta használni a hangszert. Tehát az élmény mellett van benne egy elvontság és szintézis, és ez így nekem nagyon bejön. Valamint sokat ad az embernek, ha zenélt.
Vannak kedvenc márkáid?
Nehéz kérdés, talán a Stradivari-t mondanám. Ez a márka a minőségnek egy olyan megjelenése, ami évszázadokon keresztül ível át, és öröknek látszik. Szerintem nincs értelme olyan márkákhoz ragaszkodni, amiről nagyjából látszik, hogy csak átmeneti.
Mondanál egy olyan hazai reklámot, amire felkaptad a fejed a közelmúltban?
A legutóbbi Profession.hu-s reklám szerintem nagyon jól eltalált, mert a hirdetés üzenetén túl a szpotok rendkívül ügyes, burkolt kritikáját adják annak, ami ebben az országban van. Tehát a közvetlen üzenet mellett, közvetett üzenete is van, és hát ráadásul a miénk. Emellett a Budapest Bank Emesés szpotjait említeném, ami szintén egy elég jó koncepció, mert hónapokon keresztül tudott folytatni egy relatíve egységes imázst.
Van-e olyan karriercélod, ami túlmutat a jelenlegi pozíciódon?
Van, több is. Néha késztetést érzek arra, hogy valamilyen szerepet vállaljak a magyar politikában, mert véleményem van a dolgokról és egyáltalán nem idegen tőlem a politika. Sőt, tisztelem is. A politikának megvan a maga helye, funkciója, de a szerepe jelenleg sajnos alulbecsült a társadalomban, és így sokkal rosszabb fényben van feltüntetve, mint amilyen valójában.
És ha egészen más pályát kellene választani?
Van egy jegyzetfüzetem, amibe régóta beírom, hogy milyen ötleteim vannak arra, hogy milyen üzleteket lenne érdemes csinálni az országban. Már vagy 100 tétel összegyűlt. Ha mással kellene foglalkoznom, akkor létrehoznék egy részvénytársaságot, ami holding formában működve külön projektcégekkel elkezdené ezeket az ötleteket megvalósítani. Egy nagy konglomerátum lenne, ami mindig éppen azt a piaci szegmenst dolgozná meg, ahol lehetőséget és ötletet lát. Akkor teljesen a magam ura lehetnék, és a sokszor talán abnormálisnak tűnő ötleteimet is úgy valósíthatnám meg, ahogy én akarom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://adrenalin.blog.hu/api/trackback/id/tr842684626
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zsombor 2009.03.20. 17:46:20
"És ha egészen más pályát kellene választani?"
Mert a politika egészen hasonló?
Mert a politika egészen hasonló?
Omyg 2009.03.23. 09:56:29
Nem gondoltam volna, hogy jeet-man-do-zik. Respekt!!! :)