ADrenalin

Szereted a reklámokat? Odavagy a fényképezésért? Ráadásul Nikonnal fotózol? Akkor ez a te posztod. Most minden újdonságot megtudhatsz a márkáról, a terveiről és a marketingről. Mindezt egyenesen a legautentikusabb forrásból, a Nikon magyarországi nagyfőnökétől, Huller Gyulától.

A Canon nemrég ünnepelte, hogy nagyjából 2000 óta piacvezető a digitális tükörreflexes gépek szegmensében. Hogy éli meg ezt a Nikon, amely a SLR piac origója volt az analóg korban?
Minden elsőnek, másodiknak és harmadiknak gratulálni kell, mert nem könnyű manapság fennmaradni és sikereket elérni ezen a piacon. Nagyon kemény munka és komoly fejlesztői kapacitás áll ma azok mögött, akik a digitális fotográfiában jelen vannak. A magyarországi adatokat tekintve nincs okunk panaszkodni, mert a piaci visszajelzések, partnereink adatai alapján a Nikon itthon a forgalom mérete és az eladott darabszámok tekintetében a legnagyobb piaci szereplő. A Nikon Magyarország az eddigi közel 25 éves története során mindig törekedett arra, hogy a márka elismerést vívjon ki a profi és amatőr fotográfusok körében egyaránt. Örömmel tapasztaljuk, hogy a magyar vásárlók elismerik és honorálják ezt az üzleti magatartást. Szeretik a Nikon termékeit, legyen szó drágább és robosztusabb professzionális vagy az amatőrök igényeit kielégítő nívósabb gépekről. Számunkra pedig elsődleges, hogy a márka vásárlója elégedett legyen a termékkel és ha kérdése merül fel, szakszerű segítséget kapjon.

A Nikon egymás után hozza ki a tükrös gépeit, miközben a piacon a tükör nélküli kamerák egyre keresettebbek lesznek. Hogy képzeli el a DSLR kamerák jövőjét ennek a népszerűségnek a függvényében?
Értékesítési adataink alapján a hazai fotográfiai piacot kétféle tendencia jellemzi. Egyfelől világosan látszik a kompakt piac csökkenése, amely elsősorban az okostelefonok térnyerésének, a telefonba beépített fotós funkcióknak köszönhető. Ez a kompakt piac olcsóbb kategóriáit mindenképpen érinti. Másrészről, ugyanekkor a hosszú zoommal rendelkező gépek értékesítése jelentősen megugrott. A cserélhető objektíves kamerák piaca viszont növekedést mutat. A tükörreflexes gépek piacán, ahol a Nikon tradicionálisan erős, évről évre hasonló mennyiségben vásárolják a Nikon termékeit. Ez a piac kisebb mértékben de csökkenő tendenciát mutat. A piac másik része, a tükör nélküli fényképezőgépeké, amely dinamikusan növekszik. Ez utóbbiban a Nikon a viszonylag sokat tudó, gyors és funkciókban gazdag választékot kínál.

Akkor mégis miért ilyen népszerűek a tükör nélküli, cserélhető objektíves gépek?
Úgy tűnik, leginkább a haladó kompakt felhasználók egy része szeretné a cserélhető objektívek előnyeit kihasználni, mert már tovább szeretnének lépni azokon a lehetőségeken, amelyet a kompakt fényképezőgépek nyújtanak. Felszerelésükben szeretnének komolyabb optika sorral rendelkezni, hogy az általuk elképzelt fotográfiai helyzetet meg tudják oldani. Például egy bogarat vagy egy lepkét le tudjanak fotózni makrooptikával, vagy egy köröző madarat, egy izgalmas tereptárgyat, vagy egy magas hegyen lévő, távoli kilátót teleoptikával bevarázsolni a képbe. Az ő számukra egy tükör nélküli, cserélhető optikás gép ideális alternatívát jelent, mert a DSLR kamerák számos előnyét nyújtja. Gyorsan hadra fogható, és az optikák cseréjének lehetőségével sokkal szélesebb mozgásteret nyújt a pillanat megörökítésére.

A profi (és persze az amatőr) fotósok számára a tükör nélküli, félprofi kamerák egyik legfontosabb előnye a kisebb méret és súly. Bár ez nyilván összefüggésben van a szerkezetükkel, mégis a profi DSLR kamerák építése, a Nikonnál is, épp ellenkező tendenciájú: egyre nehezebbek a gépek. Mikor veszik észre a gyártók, hogy a kisebb súlyú felszerelés egy hosszú nap végén a legnagyobb vonzerő lehet már?
A fényképezőgépek tervezése és gyártása során sok olyan tényezőt kell figyelembe venni, amely a természetesen legfontosabb funkciók mellett a strapabíróságra irányul. Ha egy profi munkáját végzi, sok meglepetés érheti. Egy tömegtüntetésen előfordulhat, hogy például nekikoccan a gépe valaminek, másik munkája során pedig szemerkélő esőben kell a sportolókat megörökítenie. Számára az a fontos, hogy munkája során a gépe elviselje ezt és a fotózás sikeresen megvalósulhasson akár a szélsőséges körülmények között is. Ezért olyan anyagokat kell használni, amelyek rugalmasak, segítenek elviselni a várható fizikai behatásokat. A fejlődés ezen a területen is hozott új anyagokat és technológiákat, a profi fényképezőgépek tömege valamelyest csökkent. *A D750 például jelentősen könnyebb, mint elődje, a D700. Az optikáknál a Nikon által megvalósított fejlesztések csökkentettek az optikák tömegén. Például a 70-200 VRII f/4 kategóriájának legkönnyebb konstrukciója ma. Egy speciális üvegfajta, amelyet a Nikon ED üvegnek nevez, a hagyományos üveghez képest könnyebb, fénytani mutatóit tekintve a végső képalkotása szempontjából pedig kedvezőbb, mint maga az üveg, beépítése és használata könnyebbé tette az objektíveket. Ennek az anyagnak az előállítása meglehetősen drága. Ebből fakadóan olyan optikákba építik be, ahol a lencsék száma már elért egy kritikus tömeget. Mindent egybevetve, tényleg igaz, ha ma egy profi csak a legszükségesebb felszerelést viszi magával, akkor is súlyos kilókat kell cipelnie.

Nemrég jelentették be a Nikon 7200-es kamerát, ami a 7100-est követi. Jó kamera, de nem a profiknak készült. Lesz még igazi utóda a profi Nikon D300S DX kamerának, vagy a profikat átterelik a full frame-es FX változatokra?
Én azt látom, hogy mind az FX, illetve a DX és a Nikon1 tükör nélküli gépek szegmensében is folyamatos a fejlesztés. Nem tudom megmondani, mit hoz a jövő, a Nikon fejlesztő mérnökei folyamatosan dolgoznak új szabadalmak fejlesztésében és ezek szériagyártásba integrálásában. A fotográfiai ipar ilyen szempontból az elektronikához hasonlóan gyors fejlődésen megy keresztül.

Magyarul mondhatjuk, hogy előbb-utóbb lesz utódja a D300S-nek?
Nyilván egy DX méretű profi DSLR gépnél is számos ujdonságot hozhat a fejlesztés, így nincs ok arra, hogy a Nikon lemondjon erről a lehetőségről. Hogy ez épp a D300s utódja lesz-e vagy egy teljesen új gépet eredményez, azt nem tudom most megmondani.

Nem is olyan rég az volt a tendencia, ha a Nikon kihozott egy új kamerát, akkor a Canon azonnal ráígért néhány megapixelt, hogy mondhassák, a márka egy kicsit előbbre jár. Egy ideje ez a folyamat leállt, sőt, inkább a Nikon erősített először a profi kategórában a D800/800E kamerákkal, majd az amatőr gépeknél is. Tart még a pixelháború vagy már másra tevődik a fókusz?
Amikor a digitális forradalom a fotográfiában elindult, szinte egyik évről a másikra megsokszorozódott a fényképezőgépek felbontó képessége. Ez beleillett abba a gyors számítástechnikai fejlődésbe, amit az élet más területein is láttunk. Én, mint a legtöbb amatőr fotós, javarészt levelezőlap méretben nagyíttatom ki a képet, az, hogy egy plakátot tudjak például belőle készíttetni, még nem merült fel igényként. Ezért, mire a kamerák felbontó képessége elérte a 4 megapixeles szintet, feltettem magamnak a kérdést: kell-e ennél több? Ugyanakkor ma a 4 megapixeles kamera múzeális darabnak számít, az amatőr belépő szint valahol a 10-12 megapixel körül jár. A profi fényképezőknél nyilván nagyobb szerepe van a felbontásnak, mert itt teljesen más jellegű az elkészült képek felhasználása, de 40 megapixel környékén lévő gépeket ma még javarészt stúdiófotográfusok használnak. A „pixelháborúnak” tehát tulajdonképpen vége, úgy tűnik, forradalmi növekedésről már nem beszélünk. A felbontáson kívül egyébként sok más tényező is befolyásolja a kép minőségét. Igen lényeges, hogy mennyi információt, mennyi idő alatt és milyen minőségben tud feldolgozni a kameránk. A szenzorok fejlesztése természetesen nem áll le, de a cél most már az, hogy a gép minél jobban tudja hasznosítani a beérkező fénymennyiséget, lehetőleg minél alacsonyabb képzaj mellett, akár magas ISO értékek esetén is. Ugyanakkor a fejlődés annyira gyors, hogy nem merném magamnak azt a bátorságot venni, hogy megjósoljam, 3-4 év múlva milyen fényképezőgépeink lesznek.

Azért a Canon csak kihozott a minap két, 50 megapixeles fényképezőgépet. Igaz, a Nikonnak is van stúdiókamerája, sőt profibb vázban, mint a konkurensé, csak épp fele akkora felbontással. Tervezi-e a cég a riporter kameráihoz hasonló profi szintű váz piacra dobását a nagy felbontású szegmensben is?
A Nikon D3X vagy D810 ma is elérhető, egyelőre nincs új információm a leváltásukról, pillanatnyilag a stúdiófotósok számára ezeket a fényképezőgépeket tudjuk ajánlani.

Örvendetes változás az utóbbi pár évben, hogy szinte már mindenki fényképez. Azonban ezt többnyire telefonnal teszik. Fokozta a klasszikus fotográfiai piac veszélyérzetét az okostelefon-fotózás?
Talán egy filozófust kellene megkeresni ezzel a kérdéssel. (Nevet.) Nézzük közelebbről. Én azt gondolom, jó dolog, ha valaki fényképez. Azt jelenti, van igénye rá, hogy a pillanat, amit meglátott, megörökítésre kerüljön. Hogy ezt fényképezőgéppel vagy mobillal teszi meg, főleg attól függ, mi van éppen nála kéznél. Régebben, a nyomógombos mobilom mellett szükségem volt egy kis kamerára is. Ma viszont a fényképezőgépet már csak kiránduláskor, utazáskor viszem magammal, míg a telefonom mindig velem van. A szokások változtak meg. A fiatalok, ha elmennek bárhova, csak előveszik a telefonjukat, csinálnak vele egy képet, és rögtön megosztják a közösségi oldalakon. Annak a képnek a jelentősége rövid időt követően lecsökken számukra, mert később egyre kevesebbszer nézik meg saját megosztott képeiket. Másrészről a gyakoribb kattintgatás során természetszerűen születik meg az igény, hogy hogyan lehetne a képeket szín- és perspektíva helyessé tenni, hogyan tudnánk kiküszöbölni a fényérzékenység korlátait. Másszóval: hogyan lehetne jobb képet készíteni. Rengeteg kép készül manapság, mondhatjuk, azonnal, és jogosan alakul ki bennünk az az elvárás, hogy jobb fotókat készítsünk. Ekkor a mobil helyett előkerül a fényképezőgép. Mert az így elkészült kép minőségibb lesz, tudok belőle szép fotókönyvet készíteni, amelyet később büszkén megmutathatok. Vagy előkapom a számítógépemet, és egy élvezetes diashow keretében átböngésszük a családdal a nyaraláson készült fotókat. És itt térünk vissza a filozófiához: a sok-sok mobilos fotó szerintem éppen növeli az elkészült képek minőségével szemben támasztott elvárásokat, amiket a valódi fényképezőgépek tudnak igazán teljesíteni.

Beszéljünk kicsit a marketingről. A Nikon valamiben mindenképpen profibb, mint a piacán bármelyik konkurense: sokkal professzionálisabb, következetesebb a kommunikációja. Úgy tűnik, hogy ez nemzetközi kommunikáció.
Amikor arról beszélünk, globalizálódunk, az a marketing kommunikációban azt jelenti, hasonló üzenetet, hasonló módon szeretnénk megjeleníteni olyan régiókban, amelyek kulturális, gazdasági vagy más szempontból nagyobb egységet alkotnak. Az elmúlt években így tett a Nikon is. Egész Európában hasonló megoldásokat, hasonló kreatívokat használtunk. Emögött az európai marketingközpontunk van, egy sor ügynökség támogatásával. Nagyon sok ügynökség hozzájárult ehhez, segítségükkel sikerült elérnünk, hogy a Nikon „I am Nikon” kommunikációja egész Európában, sőt, az egész világon sikeres lett.

Mennyire van szabad kezük a hazai megvalósításában ennek a kommunikációnak, és ki a Nikon hazai kommunikációs partnere?
Az egységes kommunikáció nagyon sok mindenre rányomja a bélyegét. Vannak keretek, amelyeken belül kell mozogni. Itt Magyarországon is több partnerrel dolgozunk együtt, attól függően, hogy milyen eseményről, vagy milyen kampányról van szó.

Milyen eszközöket használ  a Nikon a hazai kommunikációban?
A nyomtatott és az internetes kommunikáción kívül (az internetesen belül a jelentősebb oldalakon történő bannermegjelenésen túl), nagyon fontos számunkra a közösségi média. Azon kívül, amit a Nikon hivatalos oldalán kommunikálunk, tartjuk a kapcsolatot a közönségünkkel. Szervezünk kisebb fotográfiai versenyeket, segítve a feltörekvő fotográfusokat, hogy megmérettethessék magukat. Nagyon széles a palettánk, ahol jelen kívánunk lenni. A nyomtatott sajtóban, napilapokban, hetilapokban, fotós kiadványokban már jelen vagyunk, az interneten pedig minden, közérdeklődésre számot tartó oldalon szeretnénk megjelenni. Figyeljük és támogatjuk az amatőr fotográfusok által kezdeményezett vitákat, így széles a paletta. Általában elmondható, hogy az utóbbi években jelentősen elmozdultunk az online kommunikáció irányba, de emellett azért tévében, rádióban és nyomtatott felületeken, de az utcán is felbukkanunk.

A fényképezőgépek piaca tipikus addiction-market: a fogyasztó nemcsak műszaki, hanem gyakran érzelmi alapon választ, amihez hozzájárul, hogy egy esetleges rendszercsere igen költséges lehet. Már csak ezért is fontos, hogy a Nikon a fogyasztók lojalitását hogyan tudja erősíteni. Nagy szerepe lehet például az amatőr és profi fotósok felkarolásának különféle pályázatokkal, mozgalmakkal. Van-e külön terve erre a Nikonnak?
A cég filozófiájából fakad, hogy a termékek értékesítésén túl, igyekszünk segíteni - akár profi, akár amatőr fotográfusokról van szó. A Nikon a felszerelésen kívül is szeretne adni a fotósoknak. Ott voltunk a Magyar Fotográfiai Alapítvány születésekor, anyagilag is támogatva az intézményt. A MFA később létrehozta a Kecskeméti Fotográfiai Múzeumot. Ugyanúgy igyekszünk segíteni a fotográfia egyéb fellegvárainak, mint a Mai Manó ház, vagy a Capa Központ, melyek szintén fontos munkát végeznek a fotográfia népszerűsítésében illetve a hazai fotográfiai szellemi és tárgyi kincsek megőrzésében. Ez az elv érvényesül akkor is, ha egy fotográfus közvetlenül fordul hozzánk, a könyve létrehozásához vagy a kiállítása megnyitásához kérve segítséget. Nagy elismeréssel említhetjük itt a nemrégen elhunyt Gera Mihályt, aki egyik meghatározó személyisége volt a magyar fotográfiának. Például az ő, fotográfusokról szóló sorozatának egy részét a Nikon támogatta. Főleg olyan fotográfusokat igyekszünk támogatni, akiknek még nem volt lehetőségük önálló albummal bemutatkozni. Bár az erre szánt anyagi lehetőségeink a válságot követően némileg csökkentek, továbbra is megtesszük, amit lehet. Magyarország fotográfiai nagyhatalom, ezért a magyar fotósok megérdemlik a támogatást. Olyan gazdag az országunk a fotográfiai tehetségekben, hogy nálunk sokkal nagyobb lélekszámú államok is megirigyelhetnek bennünket. Ezeknek a tehetségeknek a gondozása, kibontakozásuk segítése mindannyiunk feladata. Az államé, az intézményi rendszereké és azoké is, akik a fotográfiai kereskedelemben tevékenykednek.

Noha a magyar Facebook közösség száma nem éri el az 5 milliót, a Nikon magyar nyelvű, magyar tartalmú oldalának elképesztő méretű, több mint 8 milliós rajongó tábora van. Ezt hogyan sikerült elérni?
A hazai Facebook oldal tényleges látogatóinak száma 36 ezer körüli. A 8 milliós szám a globális Nikon rajongók számát jelzi.

Új helyre költözött a Nikon. Pusztán a kényelem miatt, vagy az is marketing, hogy a Fóti úthoz képest közelebb kerüljenek a fogyasztókhoz?
Újpesten, a Fóti úton hatalmas, kaminonokkal kiszolgált raktár, szerviz és viszonylag nagy iroda állt rendelkezésünkre. Szükség volt rá, hogy a megnövekedett kereskedelmi igényeket helyi raktárból folyamatosan ki tudjuk elégíteni. Erre a fóti úti bázis alkalmas volt. Mostanra megváltozott a helyzet, a szállítmányaink központi európai raktárról kerülnek kiszállításra, közvetlenül a partnerekhez. Zuglóban, a Hungária körúton kicsit kompaktabb irodában dolgozunk, de könnyebb minket megközelíteni, és ez a fogyasztóink számára mindenképp előnyösebb.

Hogy csöppent bele a Nikon életébe? Úgy tudjuk, nem a fotográfia területéről érkezett.
Őszintén megvallva, nem a fotográfia emlőin nevelkedve próbáltam szert tenni arra a tudásra, amely egy fotográfiai termékeket értékesítő cégben történő munkavégzéshez szükséges. Olyan hétköznapi, a fotográfia szempontjából átlagos amatőrnek tartom magam, aki szeret fényképezni, de az igényeit egy jó kompakt gép is kielégíti. Általában családi eseményekkor, kirándulásokkor szoktam fényképezni, tehát kifejezetten fotós túrákat nem szoktam beiktatni az életembe. Persze, szeretem magam is kipróbálni a Nikon fotográfiai újdonságait, az új fényképezőgépeket, mert számomra is fontos átélni azt a kellemes érzést, amelyet egy új fényképezőgéppel készített kép jelent a környezetem, akár a szűk család vagy barátaim számára. Én is megnézem később, hogy elrontottam-e valamit, meg tudom-e a legközelebb jobban örökíteni a számomra érdekes pillanatot. Magamról annyit, hogy korábban az államigazgatásban dolgoztam, és 1990 környékén felmerült bennem a hogyan tovább kérdése. Ekkor tudomást szereztem róla, hogy egy japán fényképészeti cég épp leányvállalatot készül nyitni Magyarországon. Ez volt a Nikon. Mivel nem volt komolyabb fotográfiai múltam, nem tartottam magam különösebben esélyesnek a pozícióra, mégis megpályáztam. Szerencsére sikerrel és 1991 nyarán kezdhettük felépíteni a céget és a viszonteladói bázisunkat.

Most már eláruljuk, a diplomácia területén tevékenykedett. Nem hiányzik?
Az üzleti élet és a diplomácia sokban hasonlít egymásra. Mindkét területen hosszú tárgyalások útján jutunk el egy bizonyos álláspontig. Az üzleti életben talán hamarabb kimondjuk a végső igent, a diplomáciában más, gyakran egymással ellentétes érdekeket kell közös nevezőre hozni, amely hosszabb, óvatosabb tárgyalási folyamatot jelent. Úgy érzem, megtaláltam a számításaimat, nekem tetszik a kereskedelem, az az attitűd, amivel széles kapcsolatrendszerre lehet szert tenni, a tárgyalások során megtalálni a közös hangot és a kölcsönös tiszteletet. Mindig sikerélményt ad az embernek, amikor a végső igen kimondásakor mindkét fél elégedetten rázza meg a másik kezét.

Korábban már említettük, hogy a Nikon beloved brand egy olyan piacon, ahol az átlagos fogyasztók nagy része is meglehetősen jól ért a termékhez. Véleménye szerint van-e szükség menedzsment szinten hasonló lángoló szeretetre, elkötelezettségre a márka iránt? Vagy inkább a hűvös profizmus vezet sikerre?
Lehet, hogy valaki hűvös profizmussal közel ugyanolyan jól tud teljesíteni két, akár teljesen különböző területen is rövidtávon, de véleményem szerint, nem lehet egy olyan terméket sikeresen értékesíteni, amelyben nem hiszünk. Amikor a Nikonhoz jöttem, az elsődleges feladatom volt, hogy a Nikont megismerjem. Meg kellett tudnom, milyen színvonalúak a termékeik. Látnom kellett Japánban és más országban is, hogy a gyárakban milyen minőségi követelményeknek kell megfelelnie a márkának. Zárójelben mondom, hogy ugyanolyannak, tehát teljesen mindegy, melyik gyárban készült. Fontos, hogy az ember higgyen a termékben, amelyeket értékesít, és ismerje a piacot, amelyen dolgozik.

Milyen vezetőnek tartja magát?
Egy vezetőnek, még ha tapasztaltnak tartja is magát, nagyon kell építeni a munkatársaira, akiket a lehető legképzettebb szakemberek közül kell választania. Ez szükséges ahhoz, hogy vezetői szinten is a legjobb döntéseket hozhassuk. Annak vagyok híve, hogy mielőtt egy döntést meghozunk, előzze meg a legszélesebb, szükséges szintű konzultáció a munkatársakkal. Miután a döntést meghoztuk, értékelni kell annak hatásait, és ha valamit korrigálni kell, időben tegyük. Szerintem a vezetett cég és a vezető szempontjából is az a jó, ha olyan munkatársakkal veszi körül magát, akik többet tudnak az adott szakterületen, mint maga a vezető. Így juthattunk el a közös döntésig, amelyet akár egyszemélyben is meghozok, de ilyenkor is igyekszem támaszkodni a munkatársaim véleményére, mert szerintem ez így működik hatékonyan.

Ha meglátna valami fontosat, mivel örökítené meg?
Attól függ, hogy éppen mi van nálam, tehát mik a lehetőségeim. Nem különbözöm az átlagos emberektől, így elsőnek valószínűleg én is az okostelefont kapnám elő. Ha viszont előre készülök egy fontos eseményre, külföldi utazásra, akkor fényképezőgépet, rendszerint egy hosszabb zoomos gépet kapok fel, ami többféle fotográfiai helyzet megoldására ad lehetőséget. Ha pedig kíváncsi vagyok egy gép működésére, tükrös fényképezőgépet viszek magammal, ilyenkor persze cipelem magammal azt az egy-két optikát is, amit ehhez szükséges. Ritkán használok vakut, hacsak nem derítésre van szükség, mert a mai tükörreflexes gépekkel még sötét szobában, vagy mostohább fényviszonyok között is nagyon jó képeket lehet készíteni.

Az Ön neve több mint húsz éve összeforrt a Nikonnal Magyarországon. Ha ma kezdene, és nem a Nikonnál, milyen szakterületet választana?
Mindig is nyitott voltam a világra, így nehéz megmondani, hogy merre mozdulnék. Nagyon sok dolog érdekel, sok mindennel foglalkozom és törődök a kevés szabad időmben. Ha választanom kellene, vagy lehetne, azt gondolom, a számítástechnika, az informatika világa vonzana. A hálózatokkal kapcsolatos szoftverfejlesztéssel szívesen foglalkoznék, mert azt látom, az élet ma egyre inkább erről szól. Azt gondolom, ezen a területen rengeteg újdonság vár minket a jövőben.

Ön szerint hol fog tartani a fotográfia 20 év múlva?
Jól belegondolva, a fantáziám nem terjed addig, hogy ezt a kérdést megválaszolhassam. 20 évvel ezelőtt még azt láttam, hogy jobbnál jobb analóg fényképezőgépek születnek, egyre finomszemcsésebb filmek jönnek ki. És ha ezután megvizsgálom, mi történt azóta, őszintén szólva, soha nem gondoltam volna erre. Ha valamit mégis válaszolnom kell, akkor azt gondolom, a fejlődés az elkövetkező 20 évben tovább gyorsul majd. Egyre bonyolultabb, egyre nagyobb számításokat végezni képes eszközök válnak elérhetővé. Ha marad a mostani képérzékelő, akkor a fotográfiát sok szempontból meghatározza majd ezek kapacitása, illetve az a tárolási mód, amellyel 20 év múlva rendelkezni fogunk. Ahol talán kevesebb változásra számítok, az az optika. Egy objektív feltehetőleg jobban fog hasonlítani a jelenlegihez, mint a fényképezőgépek. Nem tudom persze, hogy milyen új technológiát, anyagot találnak majd ki, ami kompaktabbá és könnyebbé teheti az objektíveket, amely jelentős hatással lehet majd a teljes fotográfiára. Arra mindenképpen fel kell készülnünk, hogy 20 év múlva is meg tudjuk nézni a ma vagy épp korábban készült képeinket. Ehhez pedig folyamatosan követni kell az archiváló rendszerek fejlődését. Viszont remélhetőleg még akkor is lesznek olyan, hozzám hasonló, konzervatív emberek, akik ragaszkodnak néhány, addigra bizonyosan őskövületnek számító mai Nikon géphez.