ADrenalin

Hiába nyert Talmácsi Gábor 2007-ben világbajnoki címet és volt kétszer is vb-harmadik, pénzügyi okok miatt nem tud részt venni a MotoGP idei küzdelmeiben, vagyis évek óta először nem lesz ott a gyorsaságimotoros vb-n.

Talma a közlemények szerint a szponzorhiány miatt bukta a versenyzést, a hosszas munkával összeszedett 80 millió forint mellé ugyanis még legalább ugyanennyi hiányzott volna ahhoz, hogy el tudjon indulni. De meddig szponzorálható egy sportoló, és mikor érzi azt a támogató, hogy nem jut elég felülethez a pénzéért?

Az okok nyilván az eredményességben keresendőek: egy világbajnokot sokkal inkább el lehet adni, mint egy bronzérmest. Sokat számíthat az is, az adott országban vagy nemzetközileg mennyire elismert és népszerű a sport - míg a világ sportszergyártói főként focistákkal reklámoznak, itthon talán Gera Zoltán és Dzsudzsák Balázs azok, akiket láthattunk már a tévében.

Hasonló a helyzet a magyar jégkorong-válogatottal: bár 2008-ban életük legnagyobb sikerét elérve 70 év után a legnagyobbak közé jutottak, megnyervén kategóriájuk világbajnokságát, azóta sem találkozhattunk velük kampányban.

Ha sport és reklámérték, egyelőre úgy tűnik, itthon a vízilabda az, amelyik viszi a prímet, de eszünkbe juthat Egerszegi Krisztina vagy Kokó példája is, ők pályájuk befejeztével használták ki az elért eredményeket, és még (ezek szerint) mindig olyan erős márkának számítanak, aminek reklámértéke van. 

Tényleg ennyire fontos lenne az, hogy hiperszuper-világbajnok legyen egy sportoló egy olyan sportban, amit emberek milliói néznek, vagy a szponzorok elismerik a tehetséget is? A téma iránt érdeklődők meghallgathatják, Talmácsi Gábor érdekesnek ígérkező beszélgetését a szponzorációs szakértőkkel, "A márka én vagyok" konferencia kerekasztalán. További olvasásra pedig ajánljuk a témában Papp-Váry Árpád cikkét a sportolók és a reklámok kapcsolatáról.