A világon egyre több okostelefon talál gazdára, ami alapjaiban változtatja meg az emberek információhoz fűződő viszonyát. Nokia, iPhone, Android készülékek furakodnak be zsebeinkbe, átformálva mindennapjainkat, szokásainkat és közösségi életünket. Az egyre sokoldalúbb készülékek és az online életstílus napi rutinná válik – amelynek vannak pozitív és negatív vonzatai is egyaránt. Mivel a pozitív dolgokról viszonylag sokat hallani, de a negatívakról keveset, úgy döntöttünk, hogy jobban utánajárunk a témának.
Tekintsünk egy kicsit vissza a "múltba", amikor még csak egy-egy sms jelző hang vagy szimpla csörgés értesítette a felhasználókat arról, hogy valami fontos történik. Pár másodperc múlva visszacsúsztathatták a készüléket a zsebükbe és utaztak tovább a buszon, álldogáltak a sorban, hallgatták tovább az egyetemi előadást és ökörködtek tovább a haverokkal.
Ezzel szemben mit lehet látni mostanában? Szenvedélybetegekként nézzük az email-eket, tweeteket, blog kommenteket, Facebook-ot és a világháló bármilyen apró rezdülését. Még ha nem is történik semmilyen figyelemre méltó esemény, tovább ujjazzuk a kijelzőt és böngésszük a legfrissebb szalagcímeket, nézzük az időjárást (akkor is, ha épp az ablak közelében ülünk), vagy valamilyen hülyeséget rendelünk az eBay-en.
Persze mindennek létezik egy racionális oka. Egy tavalyi kutatás szerint az agyban ugyanazok a neuronok felelősek az információéhségért, mint amelyek a sokkal primitívebb szükségletek (éhség és szomjúság) kialakulásáért. Ám az átlagos emberek – kivéve a testépítőket – nem zabálnak és isznak egész nap. Furcsa is lenne, nem?
Pedig az okostelefon felhasználók ezt teszik. És valljuk be, ez néha elég gáz dolog tud lenni – mert egyértelműen azt jelzi, hogy a vétel sokkal fontosabb, mint bármi más, ami körülöttük történik. Igaz történet következik: srác ül a buszon, kezében szifon, nyakig benne van a Twitterben, nem figyel semmire. Busz megáll, babakocsis anyuka szeretne felszállni, kétségbeesetten tekint a srácra, aki bár ott ül tőle 1 méterre, ügyet sem vet rá. Segítek a nőnek, busz továbbmegy, a srác néha felpillant a valóságba, majd ismét visszabújik a kibervilágba. Az egész helyzetből nem érzékelt semmit.
Hogy egy meglepőbb történettel is szolgáljunk: a 24 éves, vagy annál fiatalabb tinédzserek 10 százaléka szerint teljesen normális szex közben sms-t írni – áll az Advertising Age cikkében. Ez teljesen új fogalmat ad a multitaskingnak…
De ha te nem tartozol ebbe a 10 százalékba és érzékeled a való világot, van még remény számodra. Íme, nehány viselkedési útmutató és etikett szabály a CNN két újságírójától, Brenna Ehrlich-tól és Andrea Bart-tól.
Az étteremben
Ha kirakod az asztalra a mobilod, az olyan, mintha desszertet rendelnél: ha egyvalaki megteszi, a többiek is követni fognak. Pedig egy telefon nem passzol a tányérok és az evőeszközök közé. Ha pittyen a telefonod, mindenki más az asztalnál azon nyomban elkezdi majd stírölni a sajátját. Aki pedig nem, az egy furcsa szituációba kerül, ahol a többiek inkább a digitális világgal foglalkoznak, mintsem vele. Ha tényleg fontos hívást vársz, akkor persze a közeledben lehet, de ilyenkor lehetőleg mellőzd a becsekkolást a Forsquare-en!
Az utcán
Az egy dolog, ha sétálás közben telefonálsz. (Bár a kutatások kimutatták, hogy ilyenkor sokkal nagyobb arra az esély, hogy baleset érjen. ) De ha tweeteket és Facebook postokat nézegetsz a zebrán, akkor már kihívod magad ellen a sorsot. Nem egy baleset született ilyen fajta gondatlanságból.
A tömegközlekedésen
A már említett példában is jól látszott, hogy az okostelefonos utazók nem érzékelnek sok mindent a külvilágból. Ez pedig veszélyes lehet egy olyan szituációban, amikor észnél kell lenni. Különösen veszélyeztetettek azok, akik metróval közlekednek. Biztosan nagyon vágysz már a felszínen lévő friss levegőre és térerőre, de várd meg legalább, míg felérsz a mozgólépcső tetejére!
Az autóban
A reggeli dugók és béna sofőrök amúgy is felbőszítik a vezetőket, minek tovább fokozni a helyzetet egy státuszfrissítéssel? Így is elég veszélyes a vezetés-mobilozás, nem kellenek új lehetőségek a balesetre.
Még sok példát lehetne találni, de a lényeg így is átjön. Amerikában már sokaknak késő, de idehaza van még remény. Érdemes egy hétig úgy tenni, mintha külföldön lennénk és kikapcsolni a push notifikációt és az automatikus értesítéseket. Ha gyalogolunk, az embereket lássuk ne a pixeleket! Ha vezetünk, a fákat és réteket nézzük, ne a kijelzőt! Ha egy barátunkat várjuk, keressük őt magát, ne a Facebook-os fényképeit! És ha egy kis idő után újra megnézzük az üzeneteinket, rá fogunk döbbenni, hogy nem maradtunk ki semmiből.
Persze az itt leírtak csak az érem egyik oldala, hiszen rengeteg hasznos és előnyös funkciója van az okostelefonoknak, melyekről szívesen írnék még, de a következő megállóban le kell szállnom…
Nektek amúgy mi a véleményetek erről az egész jelenségről?
